George Canning (politikus)
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
George Canning | |
George Canning (Richard Evans festménye) | |
Született | 1770. április 11.[1][2][3][4][5] London[6] |
Elhunyt | 1827. augusztus 8. (57 évesen)[1][2][3][4][5] Chiswick |
Állampolgársága | |
Házastársa | Joan Canning, 1st Viscountess Canning (1800. július 8. – )[7][8] |
Gyermekei |
|
Szülei | Mary Ann Costello George Canning |
Foglalkozása | |
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | a Royal Society tagja |
Halál oka | tüdőgyulladás |
Sírhelye | Westminsteri apátság |
A Wikimédia Commons tartalmaz George Canning témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
George Canning (London, 1770. április 11. – Chiswick (London mellett), 1827. augusztus 8.) angol tory politikus, miniszterelnök.
Életpályája
[szerkesztés]Szüleit korán elvesztette, kereskedő bátyja neveltette. Oxfordban, ahol 1787-től tanult, barátságot kötött Liverpool gróffal és Pittel is megismerkedett. Egyetemi tanulmányai befejezése után ügyvéd lett Londonban, majd Pitt unszolására 1793-ban elfogadta a newporti parlamenti képviselőséget. Bár első parlamenti szereplése nem volt szerencsés, Pitt őt 1796-ban külügyminiszteri másodállamtitkárrá nevezte ki. Pitt későbbi (1801-1806) kormányában Canning a tengerészet vezetését vette át, pártfogójának halála után pedig az ellenzék közé állt és 1807-ben a Fox halála után alakított herceg Portland-féle minisztériumban a külügyi tárcát vállalta el. Ő bombáztatta Koppenhágát, ő vette el békeidőben a dán flottát és ő kötötte meg 1809-ben a spanyol Juntával a szövetséget. Ugyanez évben összeveszett lord Castlereagh hadügyminiszterrel; a dolog párbajra került és emiatt mindketten kiváltak a kormányból. Miután 1814-ben mint lisszaboni követ működött, 1815-ben visszatért Angliába[9] és 1816-ban a táblairányítás elnöke lett,[10] 1820-ban azonban a Karolina királynő hírhedt házasságtörési pere miatt (akivel Canning is jó barátságban élt) elhagyta Angliát, a per folyása alatt leginkább Franciaországban tartózkodott és visszatérve, hivataláról lemondott. 1822-ben Castlereagh öngyilkossága következtében átvette a külügyi kormányt, végképp szakított az ekkor Európa-szerte divatozott abszolutisztikus és reakcionárius iránnyal és pártfogolta a dél-amerikai spanyol telepesek felkelését. Liverpool betegsége után (1827) a kormány élére állt és nehéz küzdelmet vívott az arisztokrácia ellen, mely az ő győzelmével végződött. A brit politika függetlenné vált a szent szövetség kabinet-politikájától, a világkereskedelem pedig a prohibitív-rendszer fokozatos megszüntetésével fellendült. Önzetlenségét bizonyítja, hogy dacára fényes állásainak, szegényen halt meg. Özvegyének a parlament 1838-ban évi 3000 font sterling járadékot szavazott meg.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]A hivatali idejük alatt elhunyt állam- és kormányfők listája
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Каннинг Джордж, 2015. szeptember 28.
- ↑ Kindred Britain
- ↑ p1484.htm#i14840, 2020. augusztus 7.
- ↑ Hinde, p. 269.
- ↑ Hinde, p. 277.
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Hinde, Wendy. George Canning (London: Purnell Books Services, 1973)